Hiába futsz [antikvár]

Egy férfi tűnik fel a kanyarban. Hirtelen megállok, mikor megjelenik. Egyedül vagyunk. A fennsík csendes ma, sötét hófelhők takarják az eget, és egyedül vagyunk az úton, amely fölött a tölgyek ágai összeborulnak.A férfi kalapot és felhajtott gallérú gyapjúkabátot visel. Mikor megáll, hogy rágyújtson, elég közel állok ahhoz, hogy lássam kezének bütykeit a kesztyű alatt, de az arcát eltakarja a kalap karimája.A kutya valahol ott van mögöttem. Nem hívom magamhoz, nem akarom, hogy a férfi meghallja. Verebek szállnak el a fejünk felett a tölgyek felé, mintha az ágak mágnesből lennének, és gemkapocsként vonzanák őket magukhoz. A férfi öngyújtója nem gyullad meg, a fém reszelősen csikordul, ahogy újra próbálkozik.Jasper elsöpör mellettem. A nyakörve után kapok, de nem sikerül elkapnom, majdnem fel is billenek. A láng fellobban, a férfi megbiccenti a fejét, odatartja a cigarettát. Aztán a zsebébe pottyantja az öngyújtót, és előretartja a kezét, hogy a kutya megszagolhassa. Jasper vinnyog, a férfi először néz előre az úton, felém.Nem ő az. Magamhoz hívom a kutyát, feszült hangon elnézést kérek. Az ösvény itt keskeny. Alig pár centire haladunk el egymástól, és én ránézek megint, hogy biztos legyek benne. Aztán felcsatolom a kutya pórázát, és elsietek a Well Walkon a házak és az emberek felé. Bár tudom, hogy