Markus Werner

1 Fort, aber wohin. Hierhin natürlich, in die Arme eines entschiedenen Frühlings. Durchwärmt, wie ich bin, schaue ich staunend zurück, und je höher die Sonne steigt, desto ungläubiger werden die Augen - so wie jene des Wanderers, der über dem Nebel steht, in dem er eben ging. Ich atme,...

Részlet a folyóiratból: Innen és túl a halálon Az emberélet sajátos ívet jár be a bölcsőtől a koporsóig. A gyerekek fölött úgy múlnak az évek, hogy szemmel látható testi-lelki fejlődésük. Az öregekben aztán megint nyilvánvalóvá lesz az immáron fogyatkozónak...