Gubicza Jenő

Előszó Nem gondolom, hogy egy egészen más életpálya után helyet szorítok magamnak az irodalomban. Valójában nem is verset akartam írni, csak a dalt, a sikolyt, amit a világ bennem indukált, azoknak, akik ebben az anyagias létben ugyanúgy éreznek, mint én. Az első sorokat...

Előszó Nem panaszként írom, hogy hűtlenek lettek hozzám a remények. Magamra hagytak a valósággal, ami nekem ettől még fájdalmasan gyönyörű. Elég becsukni a szemem, és máris ott vagyok, ahol akarok. A könyv borítója is így készült. Sajnálom, hogy az eredményt csak...

Előszó Az első könyvem, a „Köznapi dallamok" iránti érdektelenség sem tudta elnyomni bennem azt a kényszert, hogy a mélységből, ahova jutottam, üzeneteket küldjek. A szívem zárt pályán járt, akár a bányaló. Hajtotta a reflex, meg az esztelen remény, hogy hátha egy...

Előszó Hozzám sohasem jött el a múzsa, mindig én futottam utána, és boldog voltam, ha utolértem. Ilyenkor egy mosolya más színben láttatta velem a világot. Az égig érő csend mögött hallani véltem az izzó szerelmet, az élőlényekben Isten mosolyát, az elmúlást, s a...

Előszó A mélységből kivezető út az irodalom erdejébe vezetett, ahol levadászható álmaim golyóéretté váltak. A bennük lévő „elavult" forradalmi jelszavak üzenete a szabadság, egyenlőség, testvériség a mai korban riasztóak. Eredetileg ezt a könyvet már nem is...