Szibériai sámán maszkok üzenete

Nagyon fontos könyvet tart kezében a kedves Olvasó! Stanczik-Starecz Ervin olyan világba viszi Önöket amit nyugodtan nevezhetünk őskultúrának vagy ősvallásnak, vagy akár, mint egyes kutatók írják, a vallások ősének. Ez az ősi hitvilág az egész földgolyó minden pontján elterjedt Kamcsatkától Skóciáig, Alaszkától a Fokföldig.
Ez a könyv a szibériai őslakók sámán maszkjain, sziklarajzain, ceremóniáin keresztül próbálja feltárni és megismertetni a prehistorikus korba messze visszanyúló hit- és hiedelemvilágot. Kísérletet tesz arra, hogy az akkori gondolkodásmódot értelmezze a rendelkezésünkre álló adatok, kutatások, gyűjtések alapján. Magam tapasztalatából is tudom, hogy rendkívüli feladat. De megéri a próbálkozást.
Ráadásul, mindeközben emléket is állít az egyre fogyó szibériai kis népcsoportoknak, összesen 16-nak, köztük például a taz nemzetség maradékainak is, akik már csak 274-en vannak. A könyv a hagyományos néprajzi és történelmi aspektusok mellett antropológiai megvilágításba is helyezi a sámánságot, többször érintve lételméleti és vallásfilozófiai aspektusokat is. Bátor vállalkozás olyan szempontból is, hogy az óriási irodalommal bíró téma ellenére összefoglaló indíttatás is érezhető a szakember törekvései közt, amiről a szerző is tudja, hogy nem megvalósítható, mindenesetre egyszerre kapunk széles panorámát a sámánizmus múltjáról, jelenéről, továbbéléséről. Az író-antropológus hatalmas forrásanyagot használt fel és külföldi kollégák segítségét is igénybe vette, nem mellesleg, maga is élt sámánközösségben.

Szibéria őslakói süllyedőfélben lévő világszemlélet- és kultúra hordozói, melynek gyökerei az újkőkorba nyúlnak vissza. Tán még messzebbre! A sámánhitű közösségek szerte a világon megtalálhatók, de minden eddigi néprajzi, régészeti, antropológiai, egyéb tudományos nyom arra utal, hogy a sámánizmusnak Szibéria lehetett a bölcsője. Innen terjedhetett el az ősmigrációs útvonalak mentén.
Az értékpusztulás közönyös szemlélése és az értékmentés mezsgyéi közt kell választani a modern világ lakóinak. Életben tartjuk-e az emberiség történelmének élő részét, mely 12-15 ezer év időtávolából küld számunkra közvetlen és közvetett adatokat az emberi csoportok együttműködéséről, ember és természet harcáról és harmóniájáról; a természetfölötti létezésének tudati evidenciájáról?!
A kötet S. V. Ivanov Szibériai népek maszkjai című tanulmánya köré szerveződik, melyhez V.A. Sztukalov készített reprezentatív fényképeket. A megörökített maszkok, maszkoidok a múlt század hetvenes éveiben készültek, azóta is növekszik egyetemes szellemi értékük, főként a lélekszámukban egyre fogyatkozó ősetnikumok sorsa miatt. Az orosz (szovjet) tanulmány magyar nyelven és a fotókollekció most jelenik meg először Magyarországon és Közép-Európában. A sámánizmusról, a sámán maszk szerepéről, a neolitikumi és kora bronzkori maszkos, álcás ábrázolásokról tanulmányokban beszélek. A kötet végén tizenhat szibériai, távol-keleti ősi közösség múltját, szokásait, ceremóniáit mutatom be vázlatosan, gyakran kitekintve napjaink társadalmi állapotaira.