A Mészáros és az Ökörszem []

New York Times Bestseller
A Morbid true crime podcast egyik házigazdájától

A férfi áldozatokra vadászik
A nő a férfira


"Urquhart míves thrillert írt, amely ugyan tele van véres részletekkel, de nem öncélúan tobzódik ezekben. Lényegre törő elbeszélésmód, világos szóhasználat, és pengeéles kapcsolat a patológus és a gyilkos között - mindezek az elemek jól előkészítik a jövőbeli folytatásokat." - New York Times

"Lenyűgözően részletes elemzések - a szerző láthatólag egész életében boncolásokkal foglalkozott. Keveset bíz a képzeletre, mégis magával ragadja az olvasót, a halálesetek közötti teret okkult elemekkel tölti ki." - Daily Mail

Louisiana mocsaras vidékén valami sötét ólálkodik: egy gyilkos módszeresen, orvosi eljárásokkal kísérletezve követi el rettenetes bűneit, cicázik a hatóságokkal, akik hiába próbálják elfogni.

Dr. Wren Muller, az Ökörszem a legjobb szakember a környéken. Régóta dolgozik halottkémként, és tüzetesen ismeri a múltbeli bűnügyi krónikákat. Egész mostanáig nem ütközött olyan esetbe, amelyet ne tudott volna megoldani. Wren íróasztalán gyűlnek az akták, hamarosan minden figyelmét leköti a macska-egér játék, miközben a brutális gyilkos napról napra arcátlanabb dolgokat követ el.


Idézetek a kötetből

„Jeremy a szellőzőn át hallja a sikolyokat. Hallja, de nem tesz semmit. Az esti rutint nem törheti meg semmi.”

„Dr. Freeman prefrontális lobotómiája keltette fel leginkább az érdeklődését. A jégvágós lobotómia elnevezés elképesztően provokatív volt. Látta maga előtt a makulátlan sebészt, aki alig várja, hogy felfedezhesse egy mentális beteg agyát. 1992-ben aztán, amikor a hírekben arról beszéltek, hogy a sorozatgyilkos Jeffrey Dahmer is ezt a módszert alkalmazta az áldozatain, Jeremyt undor fogta el.”

„Jeremy olyan gyerek volt, aki vágyott a tudásra, és mivel tudáséhségét másképp nem tudta enyhíteni, így kísérletezni kezdett. Az évek során nem egyszer eszébe jutott az apja tanácsa gyerekkorából:
– Ha meg akarsz valamit ismerni, fiam, akkor azt fel kell nyitnod.”

„Dr. Wren Muller igazságügyi orvosszakértő még álmosan pislog, amikor kiszáll az autójából a fülledt éjszakába. Fintorogva néz az órájára, arra gondol, milyen jó lenne, ha a bűnözők legalább néhány hónapra leszoknának arról, hogy hajnali kettőkor követik el a bűncselekményeket.”

„Az aljas elmék gondolatai mindig vonzották Wrent. Annál jobban csak a holtak utolsó gondolatai érdekelték.”

„Úgy tűnik, hogy a gyilkos akár napközben is erre járhatott. Bárki tette ezt, egy szégyentelen seggfej.”

„– Kinek hiányzol ma este? – kérdezi a holttesttől, miközben beemelik a furgon hátuljába.
Az egyik rendőr kuncog.
– Volt már olyan, aki válaszolt is? – gúnyolódik.
Wren egyenesen a férfi szemébe néz, majd becsapja az ajtót, és odalép a sofőr felőli ajtóhoz.
– Meglepődne, mennyi titkot árultak el már nekem a holtak.”

„Szándékosan ezt a halálnemet választotta. A gyomorsebek borzalmasak, epe és sav ömlik a sebbe, az embert a saját testnedvei mérgezik meg.”

„A holtak örökre elnémulnak, csak orvosi szempontból érdekes szövethüvelyek maradnak, képtelenek elmondani, hogy valójában mit éltek át, mielőtt egy bűncselekmény helyszínén vagy a boncasztalon találták volna magukat. Senki sem ismeri a halál mélységes magányát egészen addig, amíg el nem jön érte. Persze részletesen el tudják mondani, hogy mi történik, amikor a szív megszűnik dobogni, de fogalmuk sincs a rettenetről, ami megtölti annak a lelkét, akinek az életét egy másik ember oltja ki.”

„A gyilkos bűne olyan, mint egy vírus, mindenkit megfertőz, akinek köze van az elsődleges célponthoz. Az ő szemében mindez csak járulékos veszteség, az emberek számára azonban olyan fájdalom, ami felemészti őket.”

„Az ökörszem csodálatos teremtmény. Az újjászületést, az oltalmat, a halhatatlanságot és az erőt szimbolizálja. Kis termete miatt a nagyobb madarak és ragadozók alábecsülik az ökörszem hihetetlen ravaszságát és intelligenciáját. Hiába törékeny madár, fenyegetés esetén könnyen felülkerekedik támadóján.”

„A negyedik holttest felbukkanása után a sajtó becenévvel illette, hiszen az áldozatokat a koszos mocsári vízben hagyta, nem rejtette el. Az elején még tetszett neki a „Mocsári Mészáros” elnevezés, de már rettenetesen fárasztónak tartotta. Az utóbbi időben az állandó rutinját is kezdte unni. Ha egyre kiszámíthatóbb lesz, könnyebben el tudják kapni. Készen áll arra, hogy felkavarja a dolgokat.”

„Wren ideges. Borzasztóan zavarja, ha azonosítatlan holttest van a hullaházban. Leginkább azért, mert görcsösen be akar fejezni mindent, amit elkezd, hogy lehúzhassa a teendői közül. Nem szereti, ha van elintézetlen ügye, különösen azt nem, ha minden alkalommal, amikor kinyitja az ajtót, erre emlékezteti. Az adminisztratív bosszúságok mellett ráadásul mélységes szomorúsággal tölti el a helyzet. Látja őket, amikor lehunyja a szemét. Hallja a könyörgésüket, hogy adjon nekik nevet, zárja le a történetüket. Nem tudott szabadulni annak borzalmától, hogy valakinek a hozzátartozója ott fekszik névtelenül egy hullazsákban. Az azonosítatlan holttestek magánya kísérti őt is. Semmi sem rosszabb annál, mintha elfelejtik az embert. Wren a küldetésének tartja, hogy egy áldozat se maradjon sokáig névtelen.”

„Nem szeretem, ha egy gyáva seggfej, aki azt hiszi magáról, hogy ő Hannibal Lecter, próbára teszi a képességeimet.”