Rekviem egy házért / Viziboszorkány [előrendelhető]

Medgyessy Éva két színművében az emlékezés sorsfordító
cselekedet. Jolka a havasi tisztáson, Rika a beszédképtelen apja
mellett idézi fel az életét. Szavaik nyomán a szűk színpadi tér
benépesül: szerelmek és veszteségek elevenednek meg, s lassan
azok az indulatok is felismerhetővé válnak, amelyek hosszú
időre meghatározták a másokhoz való viszonyukat. Mindketten
olyan történetet mondanak el, amelynek maguk is újra átérzik a
súlyát.
A Kemény János regénye nyomán született A viziboszorkány
egy rendkívüli asszonysorsot sűrít monodrámává. Jolka
hangjában együtt halljuk a szerelemre vágyó lányt, a számító
kereskedőt és a gyermekét elveszítő anyát. Ereje, amellyel
helyet vív ki magának a férfiak uralta világban, idővel
kegyetlenséggé is válik. Medgyessy Éva közel enged ehhez az
ellentmondásos emberhez: megmutatja sérüléseit, miközben
tetteinek felelősségét is meghagyja neki. A havasra visszatérő
asszony végül maga mondja el saját búcsúztatóját.
A Rekviem egy házért személyes vallomásából egy eltűnt
Kolozsvár lakói lépnek elénk. A lebontásra ítélt házban
összeszövődő életeket a nélkülözés, a megfigyelés és a
kiszolgáltatottság formálja, de az együttélésnek megvannak a
maga örömei, titkos szövetségei is. Rika emlékezése ezt a közös
világot őrzi, miközben apjával is számot vet. A gondoskodás
mozdulatai közé szemrehányás vegyül; a múlt feltáruló titkai
pedig új megvilágításba helyezik mindazt, amit szeretetről és
elutasításról addig tudni vélt.
A két mű végén különös hangsúlyt kap a név. Jolka élete
különböző szerepeit sorolja fel, míg eljut önmagához; Rika azt
akarja, hogy apja végre az ő választott nevén szólítsa. E
megszólalásokban az önazonosságért folytatott küzdelem válik
személyessé és színpadon átélhetővé. Mire elhangzik a két név,
már ismerjük a mögöttük rejlő életet ? eléggé ahhoz, hogy ne
érjük be könnyű ítéletekkel.