A virágokat ne felejtsd

A Ha a macskák eltűnnének a világból szerzőjének új regénye.

Szilveszter estéjén Izumi látogatóba megy édesanyjához, Yurikóhoz, de nem találja otthon. Végül a közeli parkban bukkan rá, egy hintán ül, láthatólag nem találja a helyét. Ez az első jel, hogy valami nincs rendben. Pár hónap múlva Izumi szembesül a diagnózissal - édesanyjának Alzheimer-kórja van.

Ahogy Yuriko emlékezete egyre gyengébb, Izumi felidézi saját gyerekkorát. Gondját viseli édesanyjának - miközben hamarosan neki is megszületik első gyereke -, és próbálja megérteni, hogyan fordulhatott elő, hogy évekig nem látogatta meg Yurikót. Azon töpreng, pontosan miben áll kettejük kapcsolata, mi az, amire jelenleg is alapozhatnak.

Igazán emberi, igazán japán, egyszerre könnyed és melankolikus történet, amely felteszi a kérdést: sikerülhet-e szeretni valakit úgy, hogy egyidejűleg tiszteletben tartjuk a titkait?

Genki Kawamura filmes és regényíró, 1979-ben született Yokohamában. Első regénye, a Ha a macskák eltűnnének a világból 2019-ben jelent meg magyarul Vihar Judit fordításában. Tizennyolc nyelvre fordították le, világszerte több mint kétmillió példányban kelt el.

Idézetek a kötetből

„– Ha nem csinálok semmit, tönkremegyek.
Hirtelenjében az arca egyszerre öregnek látszott, és ezért komolyan egy árva szót sem tudott felelni az anyja szavaira. Az emberek is tönkremennek, akár a gépek vagy a játékok. Váratlanul előtűntek Juriko kezén a ráncok, melyek eddig rejtve maradtak előtte.”

„Szerintem jobb, ha az emberek emlékei eltűnnek.”

„A demencia már nem ritka betegség. Jelenleg csak Japánban több mint ötmillió demenciában szenvedő ember él. Nyolc év múlva már hétmillió, vagyis minden ötödik idős ember demenciában fog szenvedni.”

„Aki szerelmes, állandóan arra a személyre gondol. Beleszeretni valakibe bolonddá tesz.”

„Papír fehérnemű felnőtteknek, inkontinencia betétek, eldobható vízálló lepedők, szájápoló gélek, magas kalóriatartalmú táplálékkiegészítő élelmiszerek és előrecsomagolt ételek, mint a könnyen lenyelhető rizskása. A pénztárhoz menet rengeteg időseknek szánt termékbe botlott. Mostanáig soha nem vette észre, hogy ennyi ápolási termék van a drogériákban.”

„– Izumi, hogy megy mostanában a munka? Tudjátok már, mi lesz a baba neve? – kérdezgette meglehetősen hangosan. Juriko hangjától visszhangoztak az utcák az éjszaka közepén.– Maradj csendben! – tett szemrehányást neki, közben rájött, hogy szégyelli az anyját.”

„Juriko mindig csak egy szál virágot szeretett tartani a vázában. Pompás, ha a virág alapján tudjuk meg, hogy milyen évszak van. Juriko mindig ezt mondta, amikor Izumi virágot vásárolt neki. Mindig csak egy szál virágot tett a vázába, még akkor is, ha egy esküvőn vagy máskor csokrot kapott egy ismerősétől.”

„Vajon mi lesz az anyjával azután, hogy az embereket, a szavakat, de még az emlékeket is elengedi? Lehet, hogy attól válunk felnőtté, ha elveszítünk valamit? Kaori hang- ja még most is ott visszhangzott benne.”

„Az emberi egyéniség bizonyára hiányból is születhet. Minden bizonnyal lenyűgöző lesz az a festmény, amelyet egy olyan művész készít, aki nem emlékszik a vörösre, vagy egy olyan regényíró elbeszélése, aki elvesztette a szerelem emlékét.”