Rozi az égen

Minden azzal kezdődött, hogy Rozi hatodik születésnapja elveszett. Jó: esetleg elkóborolt. Mindenesetre szőrén-szálán eltűnt, nyoma veszett, felszívódott.

Még szerencse, hogy megkergült az az ágy lábához kötött lufi, mert különben mi repítette volna Rozit egyenesen fel az égbe? Márpedig ha nem repül, talán sosem találkozik a szeleburdi Kentaurlánnyal, a Nagy Kaprikornusszal, a tejtó halacskáival, a Krokorigókkal, az Ikernagyikkal és mind a többi églakóval, s még a végén maga is elhitte volna azt a képtelenséget, hogy az ég olyan üres, mint egy lukas dió. Tasnádi István és Jeli Viktória meseregényében Rozi elveszettnek vélt születésnapját keresve végigjárja a csillagos eget. A Skorpió, azaz saját jegye elől menekülve megismerkedik a többi tizenegy csillagjeggyel, és a hozzájuk tartozó alapvető tulajdonságokkal, vonzalmakkal és taszításokkal. Az út végére akarva-akaratlanul sok mindent megtanul, és az ellopott-elveszett szülinap is megkerül, természetesen. A meseregény megjelenésével párhuzamosan elkészült a bábszínházi adaptáció is, a darabot a Budapest Bábszínház játssza.