Peremtestek

A kötet verseiből olyan élethelyzetek tárulnak elénk, amelyekről nem szoktunk beszélni, vagy csak elnagyolva: az életből lassan eltávolodóktól búcsúzóban, akik még itt vannak közöttünk, de holnap már ki tudja, hol járnak.
A szerző pereméletűeknek írja le azokat a végstádiumba jutott embertársainkat, akik fájdalomcsillapító gyógyszerekkel még ellátottak ideig-óráig, hogy életben tartsák őket, ám felgyógyulásukra semmi remény.
Ezért aztán a kórtermekből kikerülnek otthonápolásra, mások hospice-házakba, kórházak melléképületeibe, elfekvő ágyaira, kitéve hasonló sorsú társaik hangos szenvedésének.
A szerző testközelből látta, tapasztalta ezeket éveken át: vigasztalójukként járt közéjük, megfogta kezüket, meghallgatta panaszaikat - annyit mindent szerettek volna kibeszélni magukból! -, nehogy magukra hagyatva érezzék magukat, még ha családtagjaik néha meglátogatják is őket.
Tárgyilagos, szikár leírásokat kapunk érzelgősség nélkül, épp ezáltal késztetve számvetésre és az élet igazi megbecsülésére.
Megható, emberi tanúbizonysággal a hospice-emlékekről. Ugyanakkor a peremtestek teljes skáláját öleli fel: hajléktalanok, menekültek, családi veszteségek - szikrázó zeneiséggel. Minden érző olvasónak ajánlott.
Serfőző Simon