Ördög a sakktáblán

Ahogy egy középkori templom sokszor lemeszelt, majd előbukkanó falkép-töredékeiből következtethetünk az eredeti szépségére, az életmódra, a hely történetére és a kép alkotóira is, úgy kínál Benyhe István kötete átélhető, kiegészíthető és újra felfedezhető részleteket saját múltunkból, az elmúlt századról.
Mintegy trianoni visszatekintésként, szinte történeti sorrendben tekinthetjük át ezekben az írásokban három nemzedék sorsformáló állomásait az első világháború korától a rendszerváltozásig. Minden írás egy-egy mozaikdarabja az elmúlt század emlékezetének, és ezek töredékeiből áll össze az olvasóban a jelen forgatagától csak nehezen látható valóság.

A könyvecske írásai rejtetten, szinte észrevétlenül boncolgatják, hogy mit is teszünk a múltunkkal, amikor új életet kezdtünk. A megváltozott környezet, az új eszmékre és hitekre váltás mögött hogyan munkál, pislákol vagy lüktet a végre levetett, vagy eltemetni kényszerült múlt.

A kötetet záró kisregény Rejtő Jenő-i eszközökkel, az abszurd és a valóság teljes keveredésében mutatja be a rendszerváltás világát egy budapesti kerületben. Kisebbségi lét, bűnözés, erotika és feltörekvés, politikai kalandorság és ezernyi furfang, amit a megélhetés parancsa kikényszerít. Az írásból egy szinte ismeretlen Budapest rajzolódik ki előttünk, amit leginkább egy kerülettel azonosítunk, de érezzük, hogy fővárosunk szegényei, elesettjei, bevándorlói, azok sanyargatói és maga a rendszer, ami az ő alulnézetükből bontakozik ki előttünk, nem köthető konkrét helyhez, sőt talán országhoz sem.