Elidegenítés

A regény Bridget Wagner "Elvágyódás" c. történetének a folytatása, bár az előzmények ismerete nélkül, önálló kötetként is olvasható, értelmezhető. Az első könyvben megismert név nélküli kiskamasz hősnő immár felnőtt, a harmincas éveit éli: saját családja és sikeres vállalkozása van. Annak ellenére, hogy a körülményeit tudatosan alakítja, a hozott traumák, élmények és élettapasztalatok folyamatosan emlékeztetik a múltra, meghatározva a karakter jellemét, motivációit. Házassága haldoklik, de egészen addig sikerül egy látszólag kiegyensúlyozott életet fenntartania, amíg váratlanul bele nem szeret egy szimpatikus idegenbe. A történet fő mondanivalója ezután kezd kibontakozni, amikor az olvasó számára is ismert, vagy valóságszerű szituációkon, karakterábrázolásokon keresztül mutatja be a szülői elidegenítés, vagyis külföldi elnevezésével a PAS (Parental Alienation Syndrome) tipikus jeleit és tüneteit. A gyermekét lassan elveszítő anya kétségbeesett küzdelmén, valamint új kapcsolatának nehézségein keresztül egy újabb személyiségfejlődés állomásait izgulhatjuk végig.
Bosszú, kegyetlenség, önzés, énvesztés, depresszió, autoagresszió és bárki számára könnyen felismerhető családi viszonyok részletes bemutatása, valamint az első részben megszokott visszaemlékezések, rendkívüli emóciók jellemzik a kötetet. Egy édesanya és a lánya egymástól való, fájdalmas leszakadását mutatja be a regény, amelyben az azt kísérő gonosz szándékok és gyalázatos árulások árnyalják a történetet.

Az írónő célja, hogy a gyermekbántalmazás eme súlyos formája beszédtéma legyen Magyarországon, hiszen a nyugati országokban akár büntetőjogi kategóriaként értelmezett jelenség nincs benne a hazai joggyakorlatban, annak ellenére, hogy több tízezres nagyságrendben fordul elő a családokban leginkább a válást, szakítást követően, mintegy személyes bosszú részeként. Gyermekek tízezrei szenvednek attól a tudatos manipulációtól, amelyben az egyik, sértett szülő ellenneveli a gyermeket, gyermekeiket a másik szülő sérelmére. Szülők tízezreinek kell elviselnie a megbélyegzettséget, a karaktergyilkolást, a lejáratást és mindezek eredményeként a gyermekük kényszerű elveszítését, sokszor élethosszig tartó gyűlöletét. A gyermek ugyanis egy idő után saját hozzájárulását adja a folyamathoz, és ezt a folyamatot igyekszik bemutatni a regény.

Nehéz ma hazánkban olyan emberrel beszélni, aki a környezetéből ne hallott volna róla, vagy saját bőrén ne tapasztalta volna a szülői elidegenítés szindrómát.

Az 'Elidegenítés' nyelvezete - ahogy az Elvágyódás is - törekszik a szépirodalmi igényességre; a narrátor 1/1-ben meséli el a cselekményt, melyben a kurzívval szedett, rendszeres visszaemlékezések keretezik és teszik érthetőbbé a történetet. Mindkét regény béta olvasói, tanácsadói pszichológusok, akik
szeretnék munkájuk során biblioterápiás eszközként használni a második kötetet is.

A regény előszavát ismét Antal Gábor krízisintervenciós tanácsadó szakpszichológus írja, aki szakmai közönség előtt is bemutatja majd a könyvet.