Csodák ideje (Kemény borítós)

Amikor a vámosok megtaláltak a francia határon
egy kamion rakterében lapulva koszosan és büdösen, tizenkét éves voltam.
Fogalmam sem volt róla, hogy az útlevelem hamis,
és néhány papagáj módra ismételt francia szó kivételével csak oroszul beszéltem.
Nem tudtam elmagyarázni, hogyan jutottam el a Kaukázusból idáig,
az emberi jogok és Charles Baudelaire hazájába.
A legnagyobb baj, hogy útközben elveszítettem Gloriát.
Gloria Boheme-et, aki azóta vigyázott rám, hogy anyám meghalt.
Vele a háború, a határok, a nyomor és a félelem ellenére szabadon éltem.
Rettenetesen hiányzott nekem, de nem mondtam le a reményről,
hogy egyszer megtalálom ezt a hatalmas szívű asszonyt,
aki elvarázsolta az életemet.