Botrány

Sűrű szövésű próza ez, Masszi Bálint nem fukarkodik a jelzőkkel, tűpontos, cizellált ábrázolásokat ad.
A novellák egészen közelről, ,,premier plánban" mutatják a szereplőket, akik általában kisemberek,
gyakran idősek, olykor csúnyák és betegek. Masszi nagy empátiával, mély emberséggel festi le őket,
ha nem is akar mindig reményt felcsillantani az írásaiban, mint a fogyatékos fiát ápoló anya
megindító történetében. Szerzőnk szeret filozofálni, és tud is: néha meglepő helyeken bukkan elő egy
megszívlelendő gondolat vagy gondolatmenet, például hogy ,,a bolondnál komolyabb ember
nincsen". És valóban, a novellák gyakran az őrület határán táncoló -- vagy abba belehulló --
embereket mutatnak, ebben a legremekebb a papucsok története (Körisme I). Aki járt egyetemre,
annak külön ajánlom egy tanszék életének gyilkos szatíráját, a szélhámos professzorral (Botrány, Az
ajtó). De ebben is, mint mindenütt, a komikum mellett valami mesterien szorongató, fenyegető érzés
lengi át Masszi Bálint világát, mint egy távoli, nyugtalanító dobszó. Mint amilyen most a világ.
(Nádasdy Ádám)