A veres kókis meséje [előrendelhető]

Vincze Ferenc író, műfordító, irodalomtörténész 1979-ben született Marosvásárhelyen, Romániában. 1989-től Magyarországon él. A Szépirodalmi Figyelő főszerkesztője. Prózakötetei: A macska szeme. Prózai írások. Napkút-FISZ, 2007; Desertum. Regény. Orpheusz, 2014; A hegyi hódok tündöklése és bukása. Novellák, elbeszélések. Lector, 2020; Az utolsó történet. Elbeszélések. Lector, 2022.
,,Mindez az én bajom, az én emlékeim, az én csomagom. Viszont arra jutottam, jogod van tudni..." Mit hagy maga után egy apa, amikor eljön az ideje, hogy visszatérjen a gyökereihez? Nem vagyont, nem pompát, hanem egy rohadt nagy, nehéz ládát - tele limlommal, tárgyakkal és a hozzájuk tapadó, elfeledett vagy soha ki nem mondott történetekkel. A Veres kókis meséje egy tételről tételre haladó családi leltár és vallomás. A hagyatékban felhalmozott tárgyak - egy meglovasított zilahi Ady-kép, egy korondi bokály, egy karbonszálas DAM fenekezőbot, egy hordozható piros Electronica tévé, egy elnyűtt kék ágyneműhuzat vagy épp egy halom Alfa magazin - megannyi időkapszula. Rajtuk keresztül tárul fel egy család több generáción átívelő, Kalotaszegről és Marosvásárhelyről, aztán Magyarországról táplálkozó legendáriuma. Miközben az apa leírja a fiának mindazt, amit szóban sosem tudott elmondani, kirajzolódik a Kárpát-medencei rögvalóság: az éjszakai konyhai szavalások, a szovátai nőügyek, a szocialista ószerek forgataga, a kudarcba fulladt házasságok, a rosszkor, rossz helyre sikeredett kivándorlások, az elhallgatások és a kényszerű újrakezdések. A súlyos családi örökséget Asterix és Obelix galljai, Winnetou és Sheldon Cooper hivatkozásai teszik keserédesen humorossá, miközben a szöveg mélyén mindvégig ott lüktet az elkerülhetetlen apai számvetés és a megértésért való halk könyörgés. Kiterítve a múlt, akár egy rongyszőnyeg. Vajon elolvasod, megtartod, vagy kiereszted a kukába?