Küzdelem a polgári identitásért: Identitás és narratív technika Márai Sándor pályáján, 1930-1935: Kontextuális-kulturális narratológiai közelítés

Tóth Csilla tanulmánykötete a Márai-recepció hiányosságait igyekszik pótolni. Az életmű legjelentősebb, 1930-1935 közti szakaszát vizsgálja a kulturális-kontextuális narratológia módszerével, középpontjában a szociálpszichológiai értelemben vett identitás és a narratív formák összeszövődöttsége áll. A kontextualizálás módszere a polgár, a polgári irodalom fogalmának interdiszciplináris szemléletű, történeti vizsgálatára irányul. Fő kérdései, hogy az identitást tematizáló művek - köztük az Egy polgár vallomásai - milyen sajátos irodalmi eszközökkel vettek részt a két háború közti középosztály-diskurzusokban, a művekből kirajzolódó identitásmodellek hogyan viszonyultak a korabeli társadalom önképét meghatározó kettős struktúrához és a polgári identitás válságához. A kötet új megvilágításba helyezi Márai modernségének kérdését: az Idegen emberek és a Válás Budán multiperszonális elbeszélésmódja, Márai monológtechnikája és az identitás témája válasz a modern regény kihívásaira. A recepciótörténeti áttekintést az Iser hatásesztétikáját továbbvivő funkciótörténet váltja fel, mely a szerző képét és a művekhez kapcsolódó használati értéket, funkciót mutatja be.