Mit látsz Laca? - Kollektív önéletrajz [raktárvásár]

"Nehezen besorolható műfajú írást tart kézben az olvasó: a visszaemlékezésként és izgalmas esszéként egyaránt érvényes szövegben korunk egyik példaadó művészettörténésze indul majd' hat évtizedes "érzékeny utazásra" személyes és szakmai múltjába, érzékeltetve egyúttal a korszak mindegyre változó művészeti és társadalmi folyamatait is. A saját szavaival élve egész életében "paplanon lépkedő", a világban és a művészetben óvatos, de tudatos kíváncsisággal tájékozódó muzeológus finom megfigyelésekben gazdag - s irodalmi, zenei párhuzamokkal jócskán megerősített - képeket rajzol a 60-as évek közepétől elementáris erővel feltörő művészeti törekvésekről, az egymást követő generációk laza "örömzenéből" fokozatosan baljós előjelekkel telítődő fellépéséről, majd a rendszerváltás utáni évtizedek megváltozott képkultúrájáról, tér- és időszemléletéről. Mindeközben anekdotikus részletekben is bővelkedő módon mutatja be a (kisvárosi) polgári értékek, hálózatok átalakulását, elillanását, az új, globális korszakba való beilleszkedését.
Az utóbbi fél évszázad művészeti, társadalmi, emberi problémái iránti érdeklődését a könyvben Kovalovszky Márta Lesage nyomán a háztetőkön át bekukucskáló ördöghöz hasonlítja. De kíváncsisága valójában inkább az értékeket őrző és minden új iránt nyitott "ősz művészettörténész" gyengéd, de felelősségteljes figyelme." (Pataki Gábor)

"Aztán nem unalmas itt nektek?" - kérdezte egyszer valaki. A múzeumra gondolt és ásított, persze, képek, szobrok, valami kiállítások. "Micsoda? - kérdezett vissza. - De hiszen..." De hiszen a kezeik között fordultak meg azok a művek, amelyekben a kortárs művészet újabb változásának első jelei feltűntek, hogy aztán békésen növekedjenek a megelőző évek árnyékában, majd felnőve, megerősödve, játékos kergetőzés közepette átvegyék a "régi idők" helyét.