A Szent László-legenda falképciklus értelmezése

A Szent László-legenda falképciklusnak eddig 68 megfestése ismert Kárpát-medencei templomokban a XIII. század végétől és a XV. közepéig terjedő időszakból. A képsor látszólag arról szól, hogy egy kun harcos elrabolt egy lányt, és László herceg megküzd vele a visszaszerzéséért. Bár a tanulmányozásuk másfél százada folyik, az még nem hozott meggyőző értelmezést.
Németh Zsolt e kötetben kitér a korábbi értelmezési kísérletek fogyatékosságaira, és egy új, mélyebb olvasati réteget mutat be. A sorozatokon megfestett képi lehetetlenségekből arra következet, hogy a ,,történet" nem a test szintjén zajlik, hanem a lélekén, ott viszont az ábrázolásokon megjelenő kegyetlennek tűnő cselekedetek is értelmet nyernek és jótékonynak bizonyulnak. Számára a képsor a belső út ábrázolása, amely során minőségek küzdenek egymással, s ezt gazdag illusztrációs anyaggal támasztja alá. Tárgyalja a falképciklusnak a keresztény kultúrkörben fellelhető párhuzamait, és elemzi azt az i. e. IV. században készült szkíta-szaka övdíszt, amelynek szellemi rokonságát a falképciklus zárójelenetével a kutatás már több mint száz éve felismerte.
A Szent László-legendát templomok falain festették meg, s így szükségszerűen a hitélet részei voltak, és tanításként szolgáltak az elkészítésük kora emberének. A szerző által adott értelmezés megfelelő elmélyedés mellett napjaink emberének is tanításul szolgálhat: az ábrázolt út végigjárására invitál Szent László nyomdokában a képsoron megjelenített ,,állomások" mentén.