Dél-Magyarországtól Itáliáig. Báncsa nembeli István (1205 k. - 1270) váci püspök, esztergomi érsek, az első magyarországi bíboros életpályája

Két és fél évtizede annak, hogy Almási Tibor és Koszta László jóvoltából megszületett az első részletes életrajz Báncsa Istvánról, az első magyar származású bíborosról. A régebbi munkák is kiemelték annak jelentőségét, hogy Báncsa a magyar egyháziak közül elsőként kapott helyet a legmagasabb szintű egyházkormányzatban, ám nem taglalták igazán részletesen a pályafutását. Erre elsőként 1991-ben a két kiváló szegedi medievista vállalkozott, és jóllehet írásuk alcímében életrajzi vázlatként jellemezték saját munkájukat, az addigiaknál messzemenően alaposabb összegzést készítettek az első magyar bíborosról. Három ok is van azonban, amely indokolja a pálya újbóli áttekintését. Először is 1991 óta az eddigi ismeretek rövidebb összefoglalásán kívül nem született részletezőbb tanulmány, jóllehet a szerzőpáros több olyan kérdést is felvetett, amelyek inspirálóan hathattak volna a további kutatásokra. Másodszor, minden olyan esetben, amikor egy korábban már kutatott téma ismét előkerül, azt új forrás(ok) felfedezése, bevonása is indokolhatja. Báncsa esetében ez szerencsére így volt. A harmadik ok, amiért különösen időszerűvé vált Báncsa életútját újra elővenni, az részben a korábban megfogalmazott kérdések megválaszolásának igénye volt, új megközelítések alkalmazásával. Különösen izgalmasnak ígérkezett a bíborosi tevékenység mélyebb elemzése, illetve annak megválaszolása, hogyan illeszkedett be Báncsa a magyarországitól jelentősen eltérő új társadalmi közegbe.