Bővebb ismertető
1615-ben egy elgyötört izlandi tiszteletes hosszú levelet ír egy titokzatos címzettnek. Koppenhágai tanulmányai és Angliai látogatása után a brúnisanduri plébániára küldik, a Nyugati-fjordokba. Péturt az érkezésekor egy bámulatos memóriájú és makacs gazdasszony fogadja új állomáshelyén. A szigetet lázban tartó tragikus események elmesélésében Dóróthea lesz a legfőbb támasza - amikor a szolgabíró, Ari Magnússon, a dán korona képviselője úgy dönt, hogy elpusztítja a szerencsétlen hajótörést túlélő spanyol halászokat, és Pétur tiszteletes próbálja menteni a menthetőt...
Hősünk végeérhetetlen levele a múlt és a jelen, a személyes és a történelmi síkok közt kalauzolja olvasóját, miközben felejthetetlen szereplőket idéz meg: egy angol kapitányt, aki szerelmes Izlandba; egy Szapphó nevű szukát; két spanyolt, Pedrót és Sebastiánt; valamint a titokzatos Helgát...
Jón Kalman Stefánsson regénye Izland történelmének egyik legsötétebb időszakát eleveníti fel, ám miközben vele tartunk a komor idők kegyetlen tájain, az emberség, a szeretet és a kultúra rétegei védelmezőn vonódnak körénk.
***
Jón Kalman Stefánsson Reykjavíkban született 1963-ban. A kortárs világirodalom egyik legismertebb szerzője.
***
"Itt, az én szívemnek kedves Brúnisandurben, ebben a zöld ölben, amely fekete hegyeivel a nyílt tengerre néz, azóta élnek emberek, amióta az országot benépesítették, évszázadok óta, itt folyt le az életük, a történeteik, a szerelmeik, az árulásaik, a bánataik, az örömeik, a hétköznapjaik, de túlnyomórészt teljesen elfeledve nyugszanak a régi temetőben, a templom körül, amelyet Jósep német kereskedők által hozott fából épített. Feledésbe merült az itt töltött idejük, feledésbe merült a nevük. Mert bár Isten mindenre emlékszik, mi nem sokra, és akkor is leginkább csak töredékesen. Aztán meghalunk, a töredékek szétszóródnak, darabokra hullanak, mígnem végül semmi sem marad, ami ránk emlékeztetne. Sosem voltunk itt."
"Egyedül Isten járt a tenger forrásánál, egyedül ő látta a hegyek gyökereit, a szelek születését, számára megnyílik a halál kapuja, és úgy sepri le magáról az időt, mint a porszemeket."
"Hideg esőben egy meztelen és mozdulatlan embernek semmi keresnivalója a parti kövek között."