Madarak a kupola fölött

Ősszel szerelembe esni? Mintha az elmúlásban lehetnének kezdetek. Micsoda ostoba közhely! - verné ki azon nyomban a fejéből a főszereplő a gondolatot. (Igen, szigorúan nem főhős, mert az életben nincsen semmi hősies, csak túl kell jutnunk rajta úgy, ahogy). Rómában a szél megzavarja ezt a szürke kis irodistát, megtörténik a lehetetlen, hogy aztán észrevétlen elmúljon belőle a szorítás az apró, észak-olasz kisvárosban, s néhány napra újra felszabadul az évezredek súlya alól, ami oly magányossá teszi. Szabadon engedi az emlékeit, amik lebénítják az egész testét. Lélegzik, és szeret, és megengedi magának a luxust - hagyja, hogy szeressék.