Ezt is túléltem

Ez a 32. könyvem, és jó. Ez utóbbit onnan tudom, hogy értek hozzá. Az is lehet, hogy már a műfajból, azaz a naplóból eleve következik, hogy valószínűleg jól sikerül, feltéve, hogy nem hazudik a szerző. (Lásd Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplója. Bevallanám, de amikor elkezdtem, nem jutott eszembe Esterházy. Nem is olvastam újra, lehet, hogy önvédelemből.) Na most rengeteg rossz tulajdonságom van, de miközben sok mindent elhallgatok a nyilvánosság előtt, soha nem hazudok. Mint látni, illetve olvasni fogják, prosztatarákkal kezeltek, 28 alkalommal voltam sugárkezelésen, és a végén azt mondták, hogy ezt is megúsztam. Őszintén szólva, elég szar volt ez a nagyjából három hónap, a szó szoros értelmében is. Nem vagyok különösebben hálás természet, de az biztos, hogy az asszisztensem, Borbély Ágnes nélkül nekem nem lett volna türelmem naplót írni. Hogy milyen eredménnyel, azt döntsék el Önök, olvasók!
Havas Henrik