Vivát Petőfi!

Sajdik Ferenc ceruzája (tustolla) elindul a papír fehér mezején, és a huncut vonalak egyszer csak feltárják az ezernyolcszázas évek világát, régi ficsúrokat és dámákat, silbakoló katonákat, csalfa kisasszonyokat, csepűrágókat és jeles uraságokat, literátor nagyságokat, kaszinózó tisztecskéket, mord magisztereket, rakoncátlan diákokat, kávéházakat és báltermeket, a Vácra pöfögő vasutat... És ebben a világban a hol itt, hol ott felbukkanó költőt.
A kétszáz évvel ezelőtt született Petőfi Sándort.
Sajdik nagyszerű ötlettel tiszteleg emléke előtt. Megragadták a Petőfihez fűződő anekdoták, történetek, úti jegyzetek, gyerekkorának, ifjúságának kalandjai és most itt vannak elénk teremtve derűs, életvidám rajzokban.

Rajzművészetének szellemességét, játékosságát, báját, karaktert teremtő bravúrját az olvasó jól ismerheti könyv- illusztrációkból, rajzfilmjeiből, többek között Csukás István televíziós meséinek figuráiból, hogy csak a nagy ho-ho-horgászt, a Radírpókot, a Pom-Pomot említsem, de sorolhatnék százat és százat. A Sajdik-rajz összetéveszthetetlen, már csak azért is, mert legtöbb figurájának saját arcát, személyét kölcsönzi, benne él rajzai világában.