Diadal és katasztrófa - Trianon egy szlovák történész szemével

Előítéletekkel és ellenségképekkel, félreértésekkel és fenntartásokkal terhelt közös múltunkról ma is nehéz értelmes párbeszédet folytatni. Márpedig egymás történelmének ismerete nélkül aligha lehet az egymásrautaltságot megélhető sors- és feladatközösséggé átalakítani. Napjaink legismertebb és legtöbbet publikáló szlovák történésze, Roman Holec Trianonról először szlovákul megjelent könyve megpróbálja kikerülni a történelmi sorsfordulókat általában nemzeti szembenállásokra leegyszerűsítő értelmezés csapdáit.

Ennek jegyében Trianont egyszerre tartja békeszerződésnek és a győztes nagyhatalmak diktátumának. Elismeri: az 1920-as magyar békeszerződés, "eltekintve a háború kirobbantásában és vezetésében játszott magyar szereptől, túlságosan kíméletlen büntetés" volt. A magyar értékelések szerinte okkal minősítik igazságtalannak, mert a magyarságra nézve "rendkívül kemény feltételeinek tragikus volt a hatásuk".

Trianon előzményeinek, okainak, következményeinek, tragédiájának, a régió nemzetállami átalakulásának becsületes és szakszerű feldolgozásában fontos lenne a közös gondolkodás és értelmezés fogalmi, módszertani kereteinek a megteremtése. Roman Holec könyve - a nagy történelem és a lokális világok hétköznapi történeteinek a párhuzamba állításával - a hét szomszédos ország történetírásában ritkaságnak számító fontos adalék ehhez a tárgyszerű vitákban kiteljesíthető közös munkához.