Emily Párizsban

"Azt hittem, mindent elértem, amit lehetett. Aztán jött Párizs. Az életem Párizsban kezdődött. Mármint az igazi életem."

Igen, ez bizony Emily Cooper naplószerű kézikönyve a Párizsban eltöltött hónapjairól! Aki követte az Emily Párizsban című sorozatot, tudja, hogy Emily eleinte képtelen volt túltenni magát néhány helyi furcsaságon, de idővel elfogadta, hogy itt nem sikk korán munkába indulni, viszont teljesen normális egy pohár bort elkortyolni reggelire. Megtapasztalta a szerelmet, a barátságot és azt, hogy mennyi élmény vár rá ebben a gyönyörű városban, ha hajlandó kilépni a komfortzónájából. Miközben elmeséli a kalandjait - kezdve azzal, milyen volt Chicagóban hagyni a pasiját, egészen addig, hogyan találta meg a helyét egy francia reklámcégnél -, megismerhetjük párizsi életének minden örömét és bánatát.

A kötet nemcsak élménybeszámoló, hanem különleges párizsi útikalauz és életvezetési kézikönyv is, egyenesen Emilytől! Bennfentes tippeket kaphatunk a francia öltözködésről, gasztronómiáról, munkahelyi etikettről, kultikus párizsi helyszínekről és arról, hol lehet tökéletes szelfit lőni a fények városában. A gyönyörűen illusztrált könyv minden álmodozónak, divat- és Párizs-imádónak erősen ajánlott, a sorozat rajongóinak pedig egyenesen kötelező!

Részlet

Én, mint egy amerikai lány, aki soha nem járt külföldön, rengeteg olyasmit tapasztaltam Párizsban (a nyelven kívül), amit nem tudtam hova tenni. A franciák sok tekintetben egészen más szabályokat és hagyományokat követnek, mint mi, jóllehet első ránézésre rengeteg mindenben hasonlítunk. Eltarthat egy ideig, amíg az ember hozzászokik az új módihoz. Bizonyos szokásokat soha nem fogok megérteni, míg másokkal máris megtanultam együtt élni.


Merde

Párizsban a gazdik hagyják, hogy a kutyájuk a járdára csináljon, és nem szedik össze a kutyapiszkot. Hihetetlen! Talán nem érzik a bűzt, mert folyton dohányoznak. Rendkívül bosszantó a belelépni a gőzölgő kupacba, amely egy drágalátos kutyuska után maradt ott. Olyan, mintha ez itt senkit nem zavarna. Az utcákat általában letisztítják reggelenként, így legalább nem sokáig maradnak a járdán a kupacok.

Ennél még furcsább az, hogy az utcán több helyütt nyilvános piszoárok állnak. Igen. Az utcán. A férfiak odasétálnak, és a nadrágjukat kigombolva belevizelnek. Az illem kedvéért a piszoárokat oldalfalakkal látják el, hogy ne lehessen belátni, de a csobogást még így is hallani. A francia pissoir szót egyébként jó társaságban ki sem lehet mondani.

Dohányzás

A franciák mintha soha nem hallották volna, hogy a dohányzás halált okozhat. Az itteniek egyfolytában dohányoznak. Az ég szerelmére, már az edzőterem kijáratánál rágyújtanak. Sylvie az irodában is cigarettázik, jóllehet én azt hittem, hogy ez tilos. Talán azt gondolja, hogy a dohányzás segít megőrizni az alakját. Én inkább nem kockáztatom az olyan mellékhatásokat, mint a rák, pedig én szeretek enni, ami sok kalóriát jelent (Sylvie inkább itallal viszi be a kalóriákat). Ízlések és pofonok. Sajnos Gabriel is dohányzik, de remélem, hogy hamarosan leszokik róla.

Felcserélt dátumok

A franciák rossz sorrendbe teszik a napot és a hónapot. Amikor a Michelin-csillagos Le Grand Véfour-ban, Párizs egyik legexkluzívabb éttermében asztalt akartam foglalni, hogy Randy Zimmerrel vacsorázhassunk, jó időbe telt, mire sikerült egy lemondás helyére bejelentkeznem. Nagyon boldog voltam, aztán kiderült, hogy augusztus 11-e helyett november 8-ára foglaltam asztalt. 😅 Ennek az az oka, hogy a franciák az európai szokásnak megfelelően a napot a hónap elé teszik, így a 11/8 jelenti az augusztus 11-ét. Sikerült is belezavarodnom.