János levelei [antikvár]

János ​leveleit választottam egyházamtól kapott írásmagyarázati feladatom tárgyául. A személyes döntésben tárgyi igazság előtt hajoltam meg. Először erről tartozom vallomással és megokolással. János evangéliuma és levelei alkotják az Újszövetség úgynevezett jánosi iratait (a Jelenések Könyvének idesorolása vitatott). A jánosi irodalomban sajátos felfogás nyilatkozik meg, amely nagyban és egészben képezi a „jánosi gondolkodást”. Az első század kereszténységének ez a jánosi hagyománya annyira mély és gazdag, hogy kútjába érdemes leszállnunk. Közben érezni fogjuk – mint minden nagy mélységnél – a kikutathatatlanságot, máskor gondolataink szédülését. De ezek az ilyen mértékben más újszövetségi iratoknál nem tapasztalható kísérő jelenségek csak arról győzhetnek meg, hogy titkok táguló mélye fölött járunk. János evangéliumának és leveleinek korabeli egyháztörténelmi jelentősége, hogy az első század utolsó évtizedében, új szellemi környezetben, egészen új módon ragadták meg a régi evangéliumot. A jánosi iratok belehelyezkedtek a körülöttük áramló gondolatvilágba, és annak nyelvén szóltak a jelenvaló Krisztusról. Így lettek isten kinyilatkoztatásának egy darabjává. Az első század végének nagy tette méltó arra, hogy emlékét megelevenítsük a mai keresztyén nemzedék előtt.