Imádság az év minden napjára [antikvár]

AJÁNLÁS Amikor megteremtette Isten az embert, párbeszédbe kezdett vele, ezért az ember lényegéhez hozzátartozik az imádság. Ez a hívő ember magatartása, folytonos szükséglete, hogy szüntelenül legyen benne ebben az élő kapcsolatban, amely válaszadás, társalkodás az élő Istennel. Az igazi imádság behatol a hétköznapokba, átjárja a legegyszerűbb és legbonyolultabb élethelyzetet is, hogy mindent, amit teszünk, Isten nevében és az ő dicsőségére tegyük. Ahol a kegyelem óhajtása és a Szentlélek hívása őszinte szívvel megszólal, oda Isten elküldi Szentlelkét, hogy erőtlenségünkön segítsen: „Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal" (Róm 8,26). Isten adja a kiáltás Lelkét, aki belül fakasztja fel a szavakat, a kérdéseket, a hitvallást, hogy szavaink az egekig hatoljanak. Miközben imádkozunk, hagyjuk, hogy Isten teret nyerjen az életünkben, és ő adja életünkbe a kegyelem ajándékait és a Szentlélek gyümölcseit.