Hitünk tartóoszlopai [antikvár]

ELOSZO Miért szólít meg, miért hív el egy nagy népet Isten? Miért tette ezt az ókorban, miért tette azután, hogy tervei átívelték Izraelnek, mint választott egyháznak szétszóratását? Hol van ma az Isten népe? Joel Musvosvi, a Bibliatanulmány szerzője ezzel és még további kérdésfelvetésekkel foglalkozik. Kik vagyunk mi, akiknek neve: „hetednapi adventista"? ELfogadható-e, hogy „ma egyesek közülünk nem csupán azt állítják, hogy nem különbözünk más egyházaktól, hanem hogy nem szabad különböznünk és nem kell túlságosan hangoztatnunk üzenetünket és küldetésünket"? Kétségtelen vergődés és vívódás tapasztalható az utolsó napokban élő keresztények között. Mert valóban, ha nincs különösebb és magától Istentől származó megkülönböztetett üzenetünk, akkor mi a különbség felekezet és felekezet között a nagy, többszázmilliós, magát kereszténynek valló világban? Csupán szín- és ámya-latbeh különbségekről szólhatnác. Joel Musvosvi a Kelet-Afrikai Divízió lelkipásztori titkára, Zimbabvé-ben született. Nem hajlandó beérni olcsó és csupán érzelmekre utaló válaszokkal, de teljes igyekezettel ragaszkodik az írott Igéhez. így kalauzol végig bennünket a korszakunkat érintő és a jelennek kiemelten szóló igazságokon: „ ezeken, mint pilléreken áll a szerkezet; ezek az 'épület' legfontosabb elemei, a tartóoszlopok". Egykor - ahogyan a szerző írja - az advent üzenetét képviselő nép „abból az izzó. Szentlélektől ihletett meggyőződésből született, hogy Krisztus nemsokára eljön". A Bibha bizonyságtétele szerint hasonló, de még izzóbb lesz e nép küldetésének bevégződése, mint a kezdet volt. A két ragyogó pont között küzdelmet kell vívnunk a laodíceai langymelegséggel. Az évek múlásával - a szerző szerint - „új generációk támadnak, akiknél messze nincs meg az a lelkesedés és elkötelezettség, amely atyáik lelkében égett, azokéban, akik életüket abban a hitben szentelték oda, hogy Isten ennek az egyháznak egy egyedülálló üzenetet adott a haldokló világ számára". Azonosak vagyunk-e a nevünkben bemutatkozó világossággal? Láljuk-e megkülönböztető tételeinkben a nagyszerűséget és a megbonthatatlan összefüggéseket? Bár beteljesedne a szerző szándéka a tanulmánnyal! És bár teljes szívvel képviselnénk a ránk bízott és az idők végezetéig vissza nem vonandó üzenetet! Isten adjon gazdag áldásokat, miközben „Hitünk tartóoszlopai"-t friss látásokkal és örömmel tanulmányozzuk! Egerváriné Kökényes Zsuzsa felelős szerkesztő