Történelemóra [antikvár]

Egy oldalán ceruzás tulajdonosi bejegyzéssel.
Érdemes beszélgetni a történelemről. Sebeket gyógyít, tévhiteket oszlat, megnyugvást hoz. Ha nem lépünk fel a tények védelmében, egy idő után legendákból áll majd a történelmünk. A civilizáció 1920-ban a magyar parlamentben ért véget. Amikor a képviselők évről-évre, sorban megszavazták a magyar zsidóságot megbélyegző, kirekesztő, fajüldöző törvényeiket. 1957-ben a romokat takarítottuk az utcákról és a lelkekből. Túl sok áldozata volt a néhány napnak. Az áldozatok családjának én nem merném a szemébe mondani: „A forradalom helyes volt." Trianon lehetne az újrakezdés jelképe, ám kilencven év nem volt elég, hogy higgadtan meg lehessen beszélni. Nyissunk új lapot a Kárpát-medence történelmében. Barátkozni jobb, mint gyűlölködni. * A Kárpát-medence történelméből árad a szenvedés. Ezeket nem lehet összemérni, mert nincs „szenvedés-egyenérték". Csak megbocsátás-, felejtés-, és közös felemelkedés-egyenérték van. Meg kell békülni végre. Közös hazánk megérdemli, hogy ajtóról-ajtóra járva dolgozzunk érte. Meggyőzni mindenkit, akit lehet. Ahogy a pici kő hullámokat ver a vízben, úgy terjed a felismerés: váltani kell. Csernok Attila