Apály idején [antikvár]

Előszó Legutóbbi - egyúttal első - kötetem {Zöldjelzés - Vázlat egy új politikához; Kalligram, Budapest, 2018.) bevezetőjét 2018 húsvétján jegyeztem le. Az akkori összegzés a 2002 és 2017 között napvilágot látott publicisztikáimra épült, egyetlen „kitérővel": hivatásos politikusi pályafutásom (2010-2016) az írások egymásutániságát is megszakította, így abból az időszakból parlamenti beszédeim közül válogattam. Az előző könyv akkor készült el, amikor lezárult az a parlamenti ciklus, amelynek még magam is részese lehettem. A mostani kötetben szereplő írások időrendi sora onnan indul, hogy 2018 tavaszán teljesen kiszálltam a pártpolitikából. Öt évvel ezelőtt így fogalmaztam: „Közéleti publicisztikáim a legtöbb esetben egy pillanatra reagáltak. Közülük most azokat válogattam ki és rendeztem ösz-sze, amelyeket a pillanaton túlmutatónak érzek. Amit most a nyilvánosság elé tárok, reményeim szerint, egyszerre vázlat és elrugaszkodási pont egy új, rendszerkritikus politikához. S persze egy szubjektív lenyomat is Magyarország elmúlt másfél évtizedéről." Ez a motiváció változatlan az elmúlt fél évtizedet átölelő, mostani kötetet illetően is. Amikor 2018-ban kézbe vehettem első könyvemet, egyáltalán nem gondoltam arra, hogy ezt a sort folytatni fogom. Volt bennem egy intellektuális szégyenlősség is a publicisztikai válogatás, mint műfaj okán. Csakhogy éppen ebben az előző fél évtizedben esett át a politikai nyilvánosság egy újabb szerkezetváltozáson. A közéleti viták súlypontja világszerte áttevődött a közösségi platformokra. A közösségi platformokon néhány szó, vizuális inger, pillanatnyi benyomás generál nagy figyelmet. Keserű felismerés, hogy amíg a rendszerváltást, de az ezredfordulót követő évtizedekben is veretesebb publicisztikákról, tanulmányokról olykor hónapokig, évekig beszékek az emberek, ma ez a terminus néhány órára, esetleg napra szűkült. Egy hosszabb szöveg tehetetlen kavicsként süllyed el a hírfolyamokban. A könyvalak, az offline forma az, amely a gondolatot meg tudja őrizni az időben. Arra jöttem rá, hogy ha egy-egy, pillanaton túlmutató szándékkal készült írásommal ugyanolyan hatásfokot szeretnék elérni, mint egy-két évtizeddel ezelőtt: elkerülhetetlen egy újabb gyűjteményes kötet összeállítása, a külön-külön megformált gondolatok egymás mellé rendezése.