Ratifikálás után [antikvár]

1970. augusztus 12-én Alekszej Koszigin, a Szovjetunió miniszterelnöke és Willy Brandt, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja Moszkvában aláírta a szovjet-nyugatnémet szerződést, amely lényegében az erőszak alkalmazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről szóló kölcsönös lemondást tartalmazza, éspedig a jelenlegi európai status quo elismerése alapján. A status quo elismerése nem csupán a szocialista világhatalom és a legerősebb európai tőkésország kétoldalú viszonyára vonatkozik, hanem tulajdonképpen mindazokra az európai problémákra is, amelyeknek állandó és mesterséges fönntartása, a megoldásuk előli elzárkózás volt éppen a korábbi nyugatnémet kormányok külpolitikájának oly fontos jellemzője. E szerződés aláírása elsősorban a Lengyel Népköztársaság nyugati államhatárának és a két német állam közötti határnak az elismerését jelenti; azon határokénak, amelyek a nyugatnémet revansista és revíziós politikai erők támadásának legfőbb célpontjai. A moszkvai és az ezt követően aláírt varsói szerződés után immár nemzetközi jogi alapon érvényes államközi szerződések megszegésének minősül minden olyan kísérlet, amelyik ezek ellen az európai realitások ellen lépne föl.