Karnevál Velencében [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
"Karneválkor mintha valóban mindenki elvesztette volna a fejét, más arcra cserélte, vagy épp most találta meg. Senki sem ismeri meg egymást. Kicserélődtek az arcok, kicserélődtek az érzések... Arcok. Mindig van bennük valami titokzatos, váratlan, feldúlt, alázatos. Didergés. Ölelés. Minden megkomponált. Szeretem őket, ahogy készülnek az ünnepekre, ahogy tudnak örülni, ahogy magukon kívül léteznek. Ahogy lemondanak arcukról. Olykor rám adják maszkjaikat. Ilyenkor lemondok arcomról. A karnevál forgatagában én is magamra öltöttem egy-egy álarc titkát. Különös világ. Ő hagyja, vagy én, hogy milyen legyek? Általa vagy nélküle? S ha leveszem, mi történik? Hagyom, hogy legyen arcom."