Servite Domino! [antikvár]

I. év: Bevezetés a liturgiába I. A liturgia fogalma A liturgia (leitourgia) görög eredetű szó, közösségi szolgálatot jelent. Az Ószövetségi Szentírás görög nyelvű változatában, az ún. Hetvenes fordításban az istentiszteletet jelöli, helyenként tágabb értelemben a felebaráti szeretet cselekedeteit is jelentheti. A laosz (=nép) és ergon (=mű, munka, szolgálat) összetételéből keletkezett ez a szó. A liturgia=leitourgia olyan cselekmény, amely nem magánhaszonra, hanem a köz, a nép érdekében történik. Krisztus apostolainak és követőinek a szeretet főparancsában Isten és ember szeretetét egyaránt kötelezővé tette. Isten iránti szeretetünket az ő imádásában, tiszteletében, parancsai megtartásában juttatjuk kifejezésre, míg az emberek iránti szeretetünket a felebaráti jócselekedetekben. Az első keresztényeknél, majd az őskeresztényeknél a liturgia elnevezést mindinkább az Isten tiszteletére végzett cselekedetek gyűjtőfogalmaként használják. Ennek hivatott végzője az Egyház. A szó jelentéséből az "emberekért végzett jócselekedet" értelem sem vész el, csupán nem a testi (pl. éhezőnek enni adni), hanem a szellemi, lelki jócselekedetek (pl. valakit az igazságra tanítani, Isten áldását az embereknek közvetíteni) értendők alatta. A liturgiát Isten népe, vagyis az Egyház végzi, amikor énekkel, szóval, cselekedettel kifejezi Isten iránti szeretetét és tiszteletét az imádásban, áldozatbemutatásban. Ugyanakkor az embereket megszenteli, s nekik kegyelmet közvetít. Istent az egész teremtett világ dicséri. Az ember tudatosan imádja, dicséri Teremtőjét, hálát ad neki, akár egyénüeg, akár közösségben. Ha ez a közösség az Egyház, akkor az ember liturgikus istentiszteletben vesz részt. Krisztus tanította meg az embereket a legméltóbb istendicséretre. Ezen túlmenően Ő velünk akar maradni, hiszen mi, a szőlővesszők nélküle, a szőlőtő nélkül elszáradnánk. Az Egyház liturgiája biztosítja kapcsolatunkat Krisztussal, amikor minket megszentel és kegyelmet közvetít. A kegyelmeket Krisztus adja, de a liturgiát végző Egyházon keresztül. így a liturgiában föllelhetjük Krisztus legfőbb tanítását, a szeretet főparancsát annak kettős irányulásával: Isten és ember felé. S tanítása mögött maga Krisztus áll, titokzatos módon, de mégis jelenvalóan, hol igéjében, hol áldozatában. Ezért "csúcs és forrás" a liturgia, mert ott Krisztussal találkozunk, s tőle kapunk erőt. "A liturgia a csúcs, amely felé tör az Egyház cselekménye, és egyúttal a forrás, amelyből minden ereje fakad" - mondja a II. Vatikáni Zsinat. A liturgia mellett Krisztus tett tanúbizonyságot, s legfontosabb részeit maga adta át apostolainak, tanítványainak. A liturgia a vallásos élet legfőbb forrása. A kinyilatkoztatott igazságokat úgy tárja elénk, hogy azokat akarati és érzelmi világával is magáévá teszi a részvevő. Miközben megmutatja kötelező hódolatát, szeretetét Istennek, megszentelődik.