Dogmatika III. [antikvár]

"A népek világossága Krisztus. A Szentlélekben összegyűlt zsinat sürgető óhaja tehát, hogy minden teremtménynek hirdetve az evangéliumot minden embert megajándékozzon Krisztus világosságával, amely ott tündöklik az Egyház arcán." A II. Vatikáni Zsinat egyházról szóló dokumentumának a bevezető gondolata páratlan tömörséggel fogalmazza meg a mindenkori keresztény küldetését. Jézus Krisztus a világ világossága, a benne hívő ember az ő fényét hordozza. Jézus Krisztus ismerete a keresztény ember számára mindenekelőtt ajándék, amelyet az igehirdető Egyháztól kap meg, és a neki juttatott kegyelem révén életének kovászává válik. Ilyenképpen Krisztus ismerete nemcsak ajándék hanem az emberi élet feladata is, Jézus titkaiban elmélyedve kell a hívőnek életét alakítania. Jézus Krisztus megismerésében tekintélyt kell elfogadnunk: a tanító Egyház tekintélyét. Nyíltan ki kell ezt jelentenünk annak ellenére, hogy a múlt öröksége folytán, vagy kiábrándító személyes tapasztalatok miatt, sokan kimondva, vagy ki nem mondva erre az álláspontra helyezkednek: Jézus Krisztus igen, de az egyház nem. Teszik ezt úgy, hogy nem is gondolják, az a Krisztus eszme, amihez ők ragaszkodnak, lényegi vonásaiban az egyház hitében és védelmezésében megragadható Krisztus valósággal azonos.