A magyar és a nemzetközi munkásmozgalom története 1945-1967 [antikvár]

A második világháború Európában 1945. május 9-én, a Távol-Keleten 1945. szeptember 2-án a fasiszta blokk teljes vereségével és az antifasiszta koalíció teljes győzelmével ért véget. Ez volt a háború döntő társadalmi, politikai, katonai eredménye. Ha ezt a győzelmet abból a szempontból vizsgáljuk, milyen hatással volt a világra, mennyiben és milyen értelemben játszott szerepet a további társadalmi haladásban, egyszóval ha a mai világproblémák eredetét tanulmányozzuk, akkor abból a tényből kell kiindulnunk, hogy a hatéves világháború nem pusztán fegyveres harc volt a szemben álló felek között, hanem egy rendkívül bonyolult és összetett társadalmi küzdelem. Egyik oldalon a fasiszta blokk, a másikon az antifasiszta koalíció állt. A győztes antifasiszta koalícióban és az antifasiszta ellenállási mozgalomban nemcsak következetes antifasiszta erők vettek részt, hanem olyanok is, amelyek csupán németellenesek vagy japánellenesek voltak, csak rákényszerültek a védekezésre és a fasiszta támadók elleni harcra. Az antifasiszta koalíciónak több mint 50 tagállama különböző társadalmi rendszereket képviselt, és az antifasiszta ellenállási mozgalmakban is különböző politikai-ideológiai irányzatok léteztek (kommunizmus, szociáldemokratizmus, keresztényszocializmus). Ilyképpen a győzelem a részt vevő államok társadalmi rendszereinek és az ellenállási mozgalmak irányzatainak különbözőségeiből fakadóan tartalmában és következményeiben eleve különbségeket mutatott. Az imperialista Egyesült Államok vagy Anglia szempontjából a győzelem nem ugyanazt jelentette, mint a szocialista Szovjetunió vagy az antifasiszta tömegek szempontjából. A nyugati hatalmak természetszerűen az imperialista érdekek érvényesítésére törekedtek. Ezzel szemben a Szovjetunió a népek, a szocializmus, a demokrácia és a nemzeti függetlenség érdekeit képviselte. A győztes imperialista hatalmak erőfeszítéseket tettek a győzelem katonai eredményekre való leegyszerűsítésére, a társadalmi haladás megakadályozására. A haladó erők viszont a társadalmi fejlődésért harcoltak. Felfogásuk szerint a háborúban elsősorban nem egyes országok győztek mások felett, hanem az antifasizmus győzte le a fasizmust.