Számvitel- és ügyvitelgépesítés [antikvár]

1. A SZOCIALISTA VALLALAT 11. A szocialista vállalat fogalma, feladata és jellemzői A vállalat előre meghatározott gazdasági feladat megvalósitására létrehozott szervezet. A vállalat jelleg^, rendeltetése attól függ, hogy milyen társadalmigazdasági rendben működik. A szocialista gazdálkodásban a vállalatok tervszerű tevékenységet folytatnak és feladatuk a bővített szocialista újratermelési folyamat meí,-valósitása, a társadalom állandóan növekvő szükségleteinek lehető legteljesebb kielégítése. A szocialista vállalatok között kiemelkedő jelentősége van az állami vállalatoknak, amelyek a szocialista tulajdon fejlettebb formáját testesitik meg. Szocialista vállalatok a szövetkezetek is; ezek azonban a szocialista tulajdon alacsonyabb típusán, a csoporttulajdonon alapulnak. Aszerint, hogy a vállalat a gazdasági élet melyik területén, a népgazdaság melyik ágában fejti ki működését, megkülönböztetünk ipari, építőipari, mezőgazdasági, közlekedési, kereskedelmi, bank és egyéb ágazatokhoz tartozó vállalatokat. A szocialista vállalatok az önálló elszámolás elve alapján működnek. Az önálló elszámolás a szocialista vállalatok tervszerinti gazdálkodásának és központi irányításának alapvető módszere. A szocialista tulajdonviszonyok között keletkezett és fejlődött önálló elszámolás teljesen uj gazdasági kategória, mely csak a következetesen szocialista termelési viszonyok rendszerében valósulhat meg. Az önálló elszámolás elve alapján működnek a szocializmusban mind az állami, mind a szövetkezeti vállalatok. Az önálló elszámolás a szocialista gazdaság állami szektorában bontakozott ki a legteljesebben és legsokoldalúbban. A szocialista állami tulajdonforma (az össznépi tulajdon) következetesen szocialista tlpusu termelést feltételez. A szocialista gazdaság állami szektorában a termelési viszonyok főbb jellemzői a következők: 1. a termelés (újratermelési folyamat) kizsákmányolástól mentes, állami tulajdonban lévő termelőeszközökkel, terv szerint megy végbe; 2. A munkatermék felhasználás szempontjából a termelés céljának és a munka jellegének megfelelően (leszámítva az elhasznált termelőeszközök pótlására szükséges részt) két részre oszlik: közvetlen szükségletre szolgáló termékre és társadalmi szükségletre szolgáló termékre. Előbbi a termelésben résztvevő dolgozó és családja egyéni szükségleteinek fedezésére szolgál, utóbbi társadalmi szükségleteket (a termelés bővítése, a közoktatás fejlesztése, egészségvédelem, honvédelem szervezése stb.) elégít ki;