Versek [antikvár]

Részlet a könyvből:KATONATEMETÉS. Egy katona meghalt. Jó fiu volt szegény, Jókedvű, mulatós, víg falusi legényDalos volt a kedve, dalos volt az ajka, Meghalt ... a szenvedés meg se látszott rajta. A kapitány úrhoz özvegy asszony megyen, Most jött falujából nagy, ponyvás szekeren. Meghalt a gyermekem . . . adják vissza nékem, Hadd nyugodjék otthon, a szülőföldjében. Szólt a kapitány ur: Mért vinné el néni? Szebb temetése lesz itt minálunk néki. Ékesen, díszesen kivonul a század, Szép a temetése a magyar huszárnak. Bús katonazene lesz a siratója, Meghajlik az ezred büszke lobogója, Koszorút is tesznek fejfa tetejébe, A magyar huszárnak szép a temetése."