Vargha Gyula költeményei [antikvár]

E gyűjtemény legrégibb darabját tizenhat, a legújabbat hatvan éves koromban írtam. A kettőt egy egész emberélet választja el egymástól. E hosszú idő nagy részének meddősége az, a mi verskötetem kiadásától, midőn gondolkodni kezdtem róla, sokáig visszatartott. Érdemes-e kévébe kötni azt a sovány tarlózást, melyet az egykor álmodott gazdag aratás helyett betakaríthatok? Nem jobb-e kinnhagyni esőnek, szélnek s az ég madarainak? Azon is töprengtem, hogy megérti-e az új irodalmi ízlésnek hódoló közönség azt a költészetet, mely gyökerének minden szálával a múltba fogódzik?