Vándorfüzér [antikvár]

ODA A VALAMIHEZ A kövek közül még sárgásán nö a gyom Cselekedeteinkből kihull az idő -És az ösz hozsannái kántálódnak fakón Fehérbőrű nyíres-sürüben bujdosom az utolsó hajnal utolsó est elől A semmilyen csodákkal átkos avaron A szép s már törekvése is halálos Seherezádé batyuba szedegető -A nélküliségben mégis maradandó A bamulásban veszteni tanulunk most Maradékok torán helyünk az asztalfő -Értünk csak a vén eső hűvöse ujjong Látjuk egymást mint a koronázatlanok Őrködve magunknak mint néma testőrök És bezárnak szentélyeink mint az alkony És behunyt szemünk kéri a bocsánatot Altatódalként gyűlik arcunkra a könny Mint a dicsőségükben rossz házasságok -