Túlzások [antikvár]

Részlet a könyvből: Kimondhatatlanul csend, mi belefért e hangos szóba, alkalmilag, alkatilag volt más, zajban fészkelt fluktuált morféma, miben jeles ideál a bitorló névmás, halkan érzed, nem hiába csendben, faggató érint, majd tovaszáll, begerjedt itató meredten miattad lapozgat a lap alján, vigyáztál, mint vigyázzban állott tál, s keringő vázolt belteret, darabos, cikázó talpnyomást hagytál tüdőmben, mi maga volt az ékezet, pontosan üss, tökös, ha elég e vessző, vonalas szinted a vízparázs, kárba veszett, mutatványt körző, írott mankód lett a kezdeti megszólalás