Bővebb ismertető
1.
A súlypontom rajtam kívül keringett a mozdulatlan és örök, nagy céltalanban, törvény szerint s ostobán.
Mint elhagyott, néma hangszer, eszköze csak a zenének, úgy süvített át az élet üres folyosóimon.
Minden lépésemmel egyre bizonyosabb voltam: állok. Bírák nélkül lettem vádlott esküdtszékek fegyence.
2.
Fekete tükrök az éjben, a vécécsempe rám világít, ma ünneplem a századik részegségem, emlékem sincs már, ez itt az élet-vizelde, belépő négy forint.