Bővebb ismertető
Szövődében
Fürge, apró kezek szaladnak a fonál alá. A lábakban folyó-visszerek, fájásuk bennem fáj.
Ó, ti normáért robotolók, büszkék és erősek, hegyet is megmozgatok, voltam én köztetek!
De már elvitt az ár, csak figyelem a szálakat: töretlenek, akár a táj.
A búkat elfeledve, dallal menetelve, egekig emelve.