Kagylóba zárva [antikvár]

Demeter Mária fiatal, kezdő költő, Hajdúböszörményben él, szülővárosában, ahol pedagógus, gyerekeket nevel értelemre, rendre, fegyelemre, szépre és jóra. A mindennapok küzdelmeiből is ki tudja szűrni a kedvest, az emberit. Képformáló készsége megkapó, modern: távoli képzeteket összekapcsol, s belőlük újszerű asszociációkat kelt. „Térdig koptatott utakon” jár, „lila tájakat” lát, „kézen fogja a gondokat”. Nem alakított még ki szilárd formavilágot, de ennek útján van: ritmusérzéke, verskomponáló ösztöne egészséges. Egészében bízó optimista költészete, melyben megtalálhatók a valóság nyers színei és a képzelet lágy pasztellképei. Az alföldi táj az eleme, támasza. „ Sebeit tüzes üstökösök csókolják”. Leleményes, találékony képalkotó, nem magyaráz, nem indokol, lát és láttat, képekben, látomásokban. Demeter Mária induló poetrina, és a fiatal költőink sorában megállja a helyét. Kár lenne továbbra is „kagylóba zárva” lennie. Első kötetét szeretettel ajánlom a kedves olvasóknak.