Hittelenítés [antikvár]

Részlet: GYŰRŰ Az élet arany foglalatában gyémántot csodálok: magam. Gyűrűbe álmodták a fényem, s megcsillanok a reménységben, hogy Istennek csak egy ujja van. Hogy esze, szíve, ujja van. * * * Vigyázz, elgurulsz, nem találnak, elveszíted a fényedet. Sokkal tartozol a halálnak, s ez a sok egyre több lehet. Gyűjtsd magadba a színeket. Ragyogtasd föl a színeket. * * * Isten fölvesz és hordani fog, aztán megfeledkezik rólad. Nem az a dolgod, hogy átkozódj. Egyedül vagy: de nem magad vagy. A kör bezárul. Napjaidnak a fényt az adja meg, hogy itt vagy. * * * Aztán a kopott foglalatban a csoda maga a foglalat. A gyémántok kettéhasadnak, a gyémántok szénné porlanak. S az Isten egyedül marad. Szorítom, Uram, ujjadat.