Érdemes volt [antikvár]

Tábláin pár folttal.
Kerekes Károlyt valamiféle belső tűz hajtja. Hatni akar embertársaira. El akarja mondani, hogy az Isten, aki az ő életét olyan csodálatos „humorral" alakította, minden ember számára fenséges életet ígér. S ezt az ígéretet meg kell hallani, s ebben az ígéretben bízni kell. Az imádkozó ember, az elmélkedő pap, a prédikáló lelkész és a ciszterci életet a szétszóratás után újjászervező apát szólal meg ezekben a költeményekben és a prózai írásokban is - a biblikus professzor tökéletesen tájékozott ismereteivel, olykor a dogmatika súlyos szavaival, máskor a teológus precízen kidolgozott gondolatmenetével és szakkifejezéseivel akarja bizonyítani az Isten feltétlen jóságát. Ezért merem állítani, hogy Kerekes Károlynak szinte valamennyi verse a legtisztább szívben megszületett imádság, s prózáját pedig a ciszterci eszmeiség tölti fel újra és újra lélekkel, szeretettel, emberséggel, akarattal. Egy papköltő nyilvános imája, rímekkel és költői képekkel megrakott elmélkedés valamennyi költeménye. Kilián István