A Paradicsom [antikvár]

A Dante-ünnepségek lezajlottak. a magyarság megmutatta, mily mértékben volt ereje és akarata kivenni részét a Föld egyik legnagyobb szellemének kincseiből. E lelki communiónak papja a fordító is; s a magyar nyelv aranypohara mindenesetre méltó, hogy belőle osszák az áldozat borát. Büszke vagyok nyelvemre! Ez az első érzésem, mikor befejezem a nagy munkát, melyre Stefan George "alig tart elengedőnek egy emberéletet". Munkám bizonnyal tökéletlen; mégis jobb, mint reményleni mertem s hiszem, hogy a magyar költői nyelvnek oly lehetőségeit igéri (ha nem is teljesíti), melyeket csak a mi nemzedékünk kezd sejteni igazán. Az az érzésem, hogy bármely más nyelven lehetetlen lett volna ezt a feladatot - még így is - megoldani. A feladatnak talán legnehezebb része ép a Paradicsom, nemcsak súlyos, filozófikus tartalmánál, hanem a Zene és Szárnyalás azon magasabb igényeinél fogva is, melyeket a fordítóval szembeállít. Nagy súllyal röpülni hatalmas mótor kell; s a Poézis birodalmában talán még sohasem történt meg ily tökéletesen a Súly és Lebegés e misztikus házassága. Budapest, 1922. karácsony. Babits Mihály