Az elfogultságok kertjéből [antikvár]

Az ismert közíró, volt országgyűlési képviselő, Elek István több-kevesebb rendszerességgel 1994 nyarától írja jegyzeteit a Magyar Nemzet hasábjain. A kötet nagy részét e jegyzetsorozat teszi ki. Személyes reflexiók, hosszabb-rövidebb egyéni hangú elemzések a magyar politikai élet fejleményeiről, a múlt és a jelen értelmezéséről és a polgári jobbközép, a korszerű konzervatív politika természetéről, kívánatos programjáról, esélyeiről. Közvetve vagy közvetlenül szüntelen vitában a baloldali, baloldali liberális, másfelől pedig a radikális jobboldali, szélsőjobboldali elemzőkkel. Amint a szerző maga írja egy cikkében, közírói pályájának újabb szakasza bevallottan kettős eszmény vonzásában alakul: „Nyíltan képvisel egy sajátos konzervatív liberális értékrendet, egy természetesnek tekintett értékszemléleti elfogultságot és ugyanakkor az a szándék vezérli, hogy bizonyságot adjon róla, a természetes elfogultság, a saját szellemi-politikai identitás őszinte vállalása igenis összeegyeztethető a tárgyilagossággal, a mások iránti jóhiszeműséggel és méltányossággal." Mindebből következően a jegyzetsorozat legerősebb szólama a folytatásos sajtókritika lett. „A demagógia, a tárgyi alap nélküli vádaskodás és az igazságosztó szerepben tetszelgő intolerancia példatárából" válogatott leggyakrabban a szerző. Szólaltak meg bár képviselői a jobb- vagy a baloldalon. E cikksorozat néhány 1993-94-ben írott elemzéssel egészül ki, amelyekben a hazai jobboldali liberális politikát elemzi, illetve a Fidesz '94-es választási kudarcának okait járja körül.