Indiai feleség [antikvár]

Kutyaugatás hasít a csöndbe. Az anya fölkapja a fejét, félbehagyja a mosogatást, és kinéz az ablakon. A kutya hangosan csahol. Sötét, erős teste remeg az izgalomtól. Megérkezik a fia. Kiugrik piros Golfjából, és hátára dob egy kék táskát. Vet egy pillantást az ablak felé. Látja anyja elmosódott körvonalait. Odalép a kutyához, eloldozza a láncát. Az állat boldogan ráveti magát. Felverik a port, olyan vadul játszanak. A kutya morog, a fiú pedig szitokszavak kíséretében becézgeti. Közben néha fel-felkiált, és alaposan megdögönyözi a rottweilert, amely végül lefekszik. A fiú felkászálódik. Leporolja a nadrágját. Ismét az ablak felé les. A kutya is óvatosan feltápászkodik, lehajtott fejjel megáll a gazdája előtt, és alázatosan megnyalja a kezét. Ezután a fiú a ház felé indul, és belép a konyhába. - Jesszusom, te meg hogy nézel ki! - Az anya a vérfoltokkal borított kék pólót bámulja, meg a fiú sebes kezét. A kutya az arcán is megsebesítette. - Mindegy - mondja, és dühösen fújtat egyet. - Hagyd itt a táskádat. Majd később kimosom.