Az ajtók könyve [antikvár]

MR. WEBBER CSENDES HALALA A halála előtt néhány perccel John Webber a Monté Cristo gránát olvasta a Kellner Könyvekben, egy Upper East Side-i könyvesboltban, New^ Yorkban. Az üzlet közepén ült a szokásos asztalánál, a nagykabátját szépen ráterítette a széke háttámlájára, a regény előtte hevert az asztalon. Rövid szünetet tartott, hogy belekortyolhasson a kávéjába, közben becsukta a könyvet, egy puha bőr könyvjelzővel megjelölte, hol tart. - Hogy van, Mr. Webber? - kérdezte Cassie, miközben átka-nyargott a bolton egy kupac könyvvel a hóna alatt. Már későre járt, és Mr. Webber volt az egyetlen ügyfél. - O, öreg vagyok, fáradt, és semmi sem működik úgy, ahogy kellene - felelte, mint mindig, ha Cassie megkérdezte, hogy van. - De máskülönben nem panaszkodhatom. Mr. Webber rendszeresen beugrott a könyvesboltba, és Cassie mindig igyekezett váltani vele néhány szót. Úriember volt, halk szavú, elegáns, a ruhái drágának tűntek. A kora kiütközött a keze és a nyaka ráncaiban, de az arcbőre teljesen sima maradt a rengeteg ősz haja alatt. Cassie tudta, hogy Mr. Webber magányos, de azt is látta, hogy a férfi ezt hősiesen viseli, sosem traktált vele másokat. -Ma a Monté Cristo gró^áx. hoztam magammal - árulta el Mr. Webber a könyv felé intve a fejével. A könyvjelző úgy lógott ki a lapok közül, mint a kígyó nyelve. - Már olvastam, de ahogy öregszem, megnyugtatónak találom a kedvenceim újraolvasását. Mintha egy régi baráttal töltenék időt. - Kurta, önironikus nevetés tört ki belőle, amivel azt üzente Cassie-nek: ő is tudja, hogy butaságokat beszél. - Maga olvasta?