Vándorcirkusz [antikvár]

Kiadói borítója enyhén szennyezett, szélei sérültek.
Olbracht mindig egzotikus utazásokra hívja olvasóit - a szomszédba. Zárt kis világokba, amelyektől csak néhány lépés választ el, s amelyeket mégsem ismerünk. Ám az általa jól ismert, felejthetetlenül ábrázolt világok, s a mindig lebilincselő történet csak ürügy, hogy valami fontosabbról is szóljon. Ebben a kisregényében az első világháború előtti falusi vándorkomédiások életét tárja fel előttünk, de a szép és fordulatos mese keretében ábrázolt viszontagságos életforma itt is csak ürügy, hogy egy még izgalmasabb világba vezessen. "Elbeszélésem a kora ifjúságról szól - írja -, a zsendülő korról, amikor az ember még csupa nyugtalan várakozás és vágyakozás, amikor keres valakit, akit éveinek túlcsorduló érzéseivel eláraszthatna. A kamaszkorról, amikor az első veszteségek, az első csapások és az első árulások - az élet nem fukarkodik velük - aránytalanul jobban fájnak, mintsem megérné." Friceknek, a kis családi társulat legfiatalabb férfitagjának különb kísértéseket is le kell győznie, mint az előkelő, gazdag és titokzatos hölgy csábítása, s el is kell buknia, hogy a szétzüllő családból egyetlenként követhesse, újra megkereshesse eltűnt bátyját - a megalkuvást nem tűrő eszményt.