Szevasztopol [antikvár]

A nagy emberbarát, a szegény emberek irója és irodalmi pártfogója egyetemi évei után meghasonlott, tépelődő lélekkel előbb a Kaukázusba vonult s egy kis kozák faluban, a nyugati civilizációtól még nem érintett egyszerü kozák nép és a hegylakó kaukázusi törzsek lelkében kereste az élet titkát, értelmét és célját, majd a krimi háboru kitörésekor Szevasztopolba ment, ahol 1854-ben s 1855-ben az emberi test és lélek szrönyü szenvedéseit, a borzalmak miatt vergődő emberek vigaszt kereső vallásosságát s az Isten változhatatlan végzésében való megnyugvását vizsgálta az ifju próféta résztvevő szemeivel. Tolsztoj a Szevasztopol-ban háborut, várostromot ir le. Kezek, lábak repülnek a levegőben, bömböl az ágyu, sivit a kartács, rohamra indulnak az oroszok, vagy a franciák, mint bármely más háboruban; de Tolsztojt nem a várostrom érdekli, hanem az emberi lélek, amely várja a halált, a minden pillanatban bekövetkezhető megvakulást, csonkulást, teljes megbénulást, ami talán a halálnál is szörnyübb.